Ha a közbenső réteg kapacitása nem elég nagy, az elektromos mező a panel viszonylag nagy területén oszlik el, így a közbenső réteg impedanciája csökken, és a visszatérő áram visszafolyhat a felső rétegbe. Ebben az esetben az e jel által generált mező interferálhat a közeli változó réteg jelének mezőjével. Ez egyáltalán nem az, amire számítottunk. Sajnos egy 0,062 hüvelykes, 4 rétegű panelen a rétegek messze vannak egymástól, és a közbenső réteg kapacitása kicsi.
Amikor a kábelezés az 1. rétegről a 4. rétegre vagy fordítva változik, akkor ez a probléma az ábrán látható módon jelentkezik.

Az ábra azt mutatja, hogy amikor a jel az 1. rétegből a 4. rétegbe (piros vonal) jut, a visszatérő áramnak is síkot kell váltania (kék vonal). Ha a jel frekvenciája elég magas, és a síkok közel vannak egymáshoz, a visszatérő áram átfolyhat a földelőréteg és a teljesítményréteg közötti rétegkapacitáson. A visszatérő áram közvetlen vezetőképes kapcsolatának hiánya miatt azonban a visszatérő út megszakad, és ezt a megszakítást a síkok közötti impedanciaként foghatjuk fel, ahogyan az az alábbi képen látható.

Ha a rétegek közötti kapacitás nem elég nagy, az elektromos tér a panel viszonylag nagy területén oszlik el, így a rétegek közötti impedancia csökken, és a visszatérő áram visszafolyhat a felső rétegbe. Ebben az esetben az e jel által generált tér interferenciálhat a közeli változó rétegjel mezőjével. Ez egyáltalán nem az, amire számítottunk. Sajnos egy 0,062 hüvelykes, 4 rétegű panelen a rétegek messze vannak egymástól (legalább 0,020 hüvelyk), és a rétegek közötti kapacitás kicsi. Ennek eredményeként a fent leírt elektromos tér interferencia lép fel. Ez ugyan nem okoz jelintegritási problémákat, de mindenképpen több elektromágneses interferenciát fog létrehozni. Ezért a kaszkád használatakor kerüljük a rétegek cseréjét, különösen a nagyfrekvenciás jelek, például az órajelek esetében.
Bevett gyakorlat, hogy az átmeneti nyílás közelében egy leválasztó kondenzátort helyeznek el, hogy csökkentsék a visszatérő áram impedanciáját, ahogy az az alábbi képen is látható. Ez a leválasztó kondenzátor azonban VHF jelek esetén hatástalan az alacsony önrezonancia frekvenciája miatt. 200-300 MHz-nél magasabb frekvenciájú váltakozó áramú jelek esetén nem hagyatkozhatunk a leválasztó kondenzátorokra az alacsony impedanciájú visszatérő út létrehozásához. Ezért leválasztó kondenzátorra van szükségünk (200-300 MHz alatt) és egy viszonylag nagyméretű panelközi kondenzátorra a magasabb frekvenciákhoz.

Ez a probléma elkerülhető a kulcsjel rétegének megváltoztatásának mellőzésével. A négyrétegű panel kis panelek közötti kapacitása azonban egy másik komoly problémához vezet: az energiaátvitelhez. Az órajel-digitális IC-k jellemzően nagy tranziens tápáramokat igényelnek. Ahogy az IC kimenetének felfutási/lefutási ideje csökken, nagyobb sebességgel kell energiát szolgáltatnunk. A töltésforrás biztosításához általában leválasztó kondenzátorokat helyezünk el minden egyes logikai IC közelében. Van azonban egy probléma: amikor túllépjük az önrezonáns frekvenciákat, a leválasztó kondenzátorok nem tudják hatékonyan tárolni és továbbítani az energiát, mert ezeken a frekvenciákon a kondenzátor induktorként fog viselkedni.
Mivel a legtöbb mai IC gyors felfutási/lefutási idővel rendelkezik (kb. 500 ps), szükségünk van egy további leválasztó struktúrára, amelynek magasabb az önrezonancia frekvenciája, mint a leválasztó kondenzátoré. Egy áramköri lap rétegközi kapacitása hatékony leválasztó struktúra lehet, feltéve, hogy a rétegek elég közel vannak egymáshoz ahhoz, hogy elegendő kapacitást biztosítsanak. Ezért a gyakran használt leválasztó kondenzátorok mellett előnyösebb a szorosan elhelyezett táprétegek és a földelő rétegek használata a digitális IC-k tranziens tápellátásának biztosítására.
Felhívjuk figyelmét, hogy a szokásos áramköri lap gyártási folyamat miatt általában nincsenek vékony szigetelők a négyrétegű lap második és harmadik rétege között. Egy négyrétegű lap, amelyben a második és harmadik réteg között vékony szigetelők vannak, sokkal többe kerülhet, mint egy hagyományos négyrétegű lap.